Ügyfelünk egy multinacionális vállalat középvezetőjeként dolgozott, több mint 10 éven keresztül. A munkáltató átszervezésre való hivatkozással kezdeményezte a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, melyet végül Ügyfelünk elfogadott.
Az elszámolás során vita alakult ki a közös megegyezés, valamint egyéb mögöttes szabályok értelmezése körül, így Ügyfelünk jogvédelemért fordult Társaságunkhoz. Társaságunk első körben felszólította az ellenérdekű felet, hogy fizesse meg a különbözetet Ügyfelünk részére, ez azonban nem vezetett eredményre. Ezt követően Társaságunk fizetési meghagyás kibocsátását kérte az ellenérdekű féllel szemben.

Az ellenérdekű fél a fizetési meghagyás kézhezvételét követően levelet írt Társaságunk felé, melyben ajánlatot tett a jogvita peren kívüli rendezésére. A felajánlott összeg jóval kevesebb volt, mint Ügyfelünk valós követelése, így nem fogadtuk el az ajánlatot. Az első ajánlatot még további ajánlatok követték az ellenérdekű részéről, míg végül olyan összeget ajánlottak fel, mely megközelítette a valós követelés összegét. Az ügyet végül egyezségi megállapodással zártuk, így elkerültük a hosszadalmasan elhúzódó és költséges peres eljárást, Ügyfelünk pedig rendkívül elégedett volt.

Ügyfelünk vásárolt egy gépjárművet egy kereskedéstől, amely sajnos már a hazaút során meghibásodott. A kereskedő azzal az „érveléssel” rázta le ügyfelünket, hogy egy használt autónak mindig vannak hibái. Ügyfelünk hiába szólította fel arra, hogy javíttassa ki a hibákat, a kereskedő letette a telefont.
Ügyfelünk ekkor fordult hozzánk, mi pedig levélben szólítottuk fel a kereskedőt, hogy javíttassa ki a hibát. Felhívtuk a figyelmét, hogy a hibás teljesítési vélelem alapján neki kell bizonyítania, hogy a hiba az adásvétel pillanatában nem állt fenn, vagy ha fenn is állt, arról tájékoztatta a vevőt. Nyilvánvaló, hogy a használt autónak is vannak bizonyos tulajdonságai, amikre vonatkozóan a felek megállapodtak a vételárban, és így egyáltalán nem mindegy, hogy az autónak van-e ismert, jelentős hibája, vagy sem. Érthetetlen volt, miért állítja az autókereskedő, hogy egy használt autónak nem lehet rejtett hibája, szerinte kalkulálni kell azzal, hogy hibás lehet. Nem csak jogi, de logikai szempontból sem állja meg ez az érvelés a helyét: Nem ugyanannyit ér két ugyanolyan paraméterekkel rendelkező használt autó, ha az egyik jelentős javításra szorul, a másik pedig nem.

A felszólítás hatására a kereskedő végül megjavíttatta az autót, megértette, hogy nincs más választása, pedig jogi képviselő nélkül megpróbálta lerázni ügyfelünket.

Az Ügyfél kezét megműtötték, melynek következtében maradandó egészségkárosodása lett, és a károsodás mértéke az évek során folyamatosan változott. A károsultnak három balesetbiztosítása is volt. Ezek közül kettő fizetett Ügyfelünknek, egy pedig indokolás nélkül elutasította a bejelentést. Mi ekkor kapcsolódtunk be.
A meghatalmazást követően felvettük a kapcsolatot a biztosítóval és panaszt nyújtottunk be, tekintettel arra, hogy Ügyfelünket indoklás nélkül, alaptalanul utasították el. A biztosító ezt követően indokolással, de fenntartotta az elutasítást. A választ nem fogadtuk el, mivel a biztosító arra hivatkozva utasította el a bejelentést, hogy 2 éves elévülés volt a szerződésben kikötve. Felszólítottuk a biztosítót, hogy mutassa meg azt a kiemelt, külön aláírt szerződési feltételt, ahol az általános elévüléstől eltérnek. Erre már nem érkezett válasz, helyette a biztosító inkább kifizette Ügyfelünknek az 1,2 millió forintot.

Ügyfelünk ingatlanán kárt okozott a szomszéd épületben keletkezett csőtörés miatt kiáramló víz.
Ügyfelünk rendelkezik lakásbiztosítással, azonban a saját biztosítója úgy gondolta, hogy a kárt a szomszédos épület lakásbiztosítója köteles megtéríteni. A szomszédos épület évek óta lakatlan, így az lakásbiztosítással sem rendelkezett. Lakásbiztosításának szerződési feltételeit átnézve, határozottan kijelenthető volt, hogy saját lakásbiztosítójának is helytállási kötelezettsége áll fenn a bekövetkezett károk vonatkozásában. Ügyfelünknek állásfoglalást adtunk, melyben konkrétan kifejtettük, hogy biztosítójának helytállási kötelezettsége mely általános szerződési rendelkezések alapján áll fenn. Ügyfelünk az állásfoglalást megküldte biztosítójának, aki kárszakértőt küldött a helyszínre és rövid időn belül kifizette a helyreállításhoz szükséges összeget.

Ügyfelünk nyaralásából hazatérve szembesült vele, hogy ingatlanjának tetején elhelyezett napelemek közül kettőnek az üvegezése megrepedt.
Ügyfelünk rendelkezik a napelemekre is kiterjedő lakásbiztosítással, melynek alapján a biztosítónak álláspontunk szerint fennállt szolgáltatási kötelezettsége. A biztosító által megbízott kárszakértő is arra a megállapításra jutott a helyszíni szemle során, hogy biztosítási esemény történt, s a biztosító szolgáltatási kötelezettsége fennáll.

Ennek ellenére Ügyfelünk igényét elutasította a biztosító arra való hivatkozással, hogy jelen ügyben nem következett be biztosítási esemény. A lakásbiztosítás Általános és Különös Biztosítási Feltételeinek átvizsgálása után megállapítottuk, hogy a napelemek cseréjének költségeit a szerződés rendelkezései alapján kötelessége viselni a biztosítónak. Ezt az álláspontunkat ki is fejtettük, és levelünk hatására a biztosító kifizette a napelemek cseréjének nettó költségét. Még azt is vállalta, hogy az Áfa összegét is megtéríti abban az esetben, hogyha Ügyfelünk számlával igazolja a csere költségét.